Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19.rész

2013.09.29

 19.rész

Címe: “ Aki mindig szeret,az sosem szeret igazán,aki mindig nevet,annak valami nagyon fáj “ 

Szeptember második napja volt. London lakosai búcsút mondhattak egy időre a napsütéses reggeleknek,amiket felváltottak a hideg szelek. Az utcát egyenruhás fiatalok töltötték meg. Ryan Hamilton hatalmas káromkodás közepette futott végig egy autókkal teli utcán. Ő nem viselt egyenruhát,ismét a tegnapi szerelését kapkodta magára. Megint elkésett. Vagyis inkább késtek,mert Lerry , az osztálytársa,szorosan a nyomában volt. Vasalt,barna haját már szanaszét fújta a szél,a cipője nem volt bekötve és a táskája is félig nyitva volt. Mindketten asztmások voltak,tehát fulladozva rohantak a Spica Általános Iskola és Gimnázium felé. 
Ryan : Mennyi az idő,te látod? - állt meg a pirosnál,miközben a nagy órára mutatott,ami az oszlop tetején díszelgett.  
Lerry hunyorogva bámulta szinte percekig az órát,majd megköszörülte a torkát és felnézett.
Lerry : Baszottul nem látok jól! - jelentette ki. - Nem csoda,hogy én is szemüveges vagyok,mint te! 

Ryan idegesen dobbantott egyet a földön a lábával.
Ryan : De én sem látom! - kiabálta mérgesen . 

Lerry felnézett a közlekedési lámpákra,majd halkan megszólalt. 

Lerry : Már eléggé régóta zöld van…. 

Ryan kiabálva földhöz vágta a táskáját , már teljesen feladta,amikor Lerry megfogta és elrángatta az iskoláig.

Amikor odaértek,már mindketten teljesen kifulladtak és  sípolva vették a levegőt. 
Lerry a térdére támaszkodva lihegett,Ryan pedig a betonon ülve fulladozott. 
A fiú félholtan felnézett,majd elszörnyedve észrevette,hogy a kaput bezárták,tehát az órák elkezdődtek. 

Ryan : Bassza meg… - mérte végig a szemeivel a hatalmas kerítést. 
Kis gondolkodás után határozottan felállt a földről és elkezdett mászni felfelé a kerítésen. 
Lerry : Te normális vagy? Le fogsz esni. 
Ryan : Nyugalom,fel tudok mászni…Ó,ha tudnád,Alival mennyit másztam itt…. - kiabálta a kerítés tetejéről.
Lerry : És estél le… 

Lerry kijelentése beigazolódott. Ryan vett egy mély  levegőt,majd azzal a lendülettel hátraesett. A srác jól kinevette Ryan-t,aki éppen akkor tápászkodott fel a földről. 
Lerry : Egyébként a kiskapu nyitva volt! - nézett kinyújtott nyelvel,a fenekét fájlaló Ryan-ra. 

Amikor a két diák beért az épületbe , eszeveszetten rohangáltak az emeletek között,amíg megtalálták a kémia termet,ahol az első órájuk volt. 

Ryan kopogás nélkül feltépte a terem ajtaját és társával együtt beléptek. 
A tanár úr értetlenül nézett a két jövevényre. 

Ryan : Jóóóuuunapot! - mondta parasztiasan,amikor az ismeretlen tanárral találta szemben magát. 
Lerry : Kezit csókolom! 

Az osztályban , már ekkor voltak olyanok akik nevetettek. 

- Szervusztok! Te biztosan Adia vagy,te pedig Lerry…  - mutatott rájuk. - Kérlek titeket,foglaljatok helyet! 

Ryan : Hé,az én nevem Ryan!! - kiabálta,miközben levágta a táskáját egy pad mellé,majd törökülésben felült a székére. Stella és Alien pont mellette ültek. 
- Kérlek titeket mutatkozzatok be! A többiek már megtették!

Ryan : Oké! - állt fel.
- Mondj valamit magadról…
Ryan : Rendben…. Nos,a nővérem nevel,ő 21 éves. Egy éve jöttem ebbe börtönbe,azelőtt Bivalybasznádon éltünk és embert húst árusítottunk egy étteremben. Naggggyyyon sok lóvénk volt! Most pedig menekülünk az FBI elől….
Az egész osztály szakadt a röhögéstől.
- Ryan ,légy szíves,ülj le! 

Ryan leült,majd az osztály meghallgatta Lerryt. A lány mindvégig hintázott.

- Ryan,kérlek ne hintázz…

Ryan rá se hederített.

- Ryan,mondtam hogy ne hintázz,talán nincs füled???
- De van,csak azon nem tudok hintázni!! 
- Nagyon mulatságos vagy…mond csak,mi van a mérgező anyagokat tartalmazó üvegeken?? Ha már ilyen jó kedvedben vagy…
Ryan : Mié’,maga nem tudja? 
- Ryan!! Kérlek,ezt fejezd be! Ha te jobban tudsz valamit nálam,gyere cseréljünk helyet! 

Ryan kisétált az osztály elé,és fennhangon felkiáltott.

Ryan:  Oké,most én vagyok a tanár úr. - mondta mély hangon. - Mindenki mehet haza!!! 

- Tünés kifelé!! Tünés!!! - ordibált a lánnyal a tanár. 

Ryan kisétált az ajtón,majd a falna dőlve leült. Betette a fülhallgatóját,majd zenét hallgatva megvárta az óra végét. Kis idő elteltével megjelent a folyosón  az osztályfőnöke,Ronald tanár úr.

R. tanár úr : Hamilton…már az első napot így indítod?? - sóhajtott.

Ryan csak huncutul vigyorgott,miközben megszólalt az óra végét jelző csengő.  Felpattant a földről és kacagva elsétált,mit sem törődve az osztályfőnökével.

 
A következő óra számítástechnika volt. Ryan ledobta a táskáját a sarokba,majd amikor kiakart szaladni a teremből,Lerry leült mellé és hintázni kezdett.

Ryan : Na,engedj ki! - lökte meg a karját.
Lerry : És ha nem? - nyújtotta ki a nyelvét.

Ryan morogna leült a helyére és a fejét támasztotta. 

Lerry : Baj van?
Ryan : Nincs.
Lerry : Mmm…és ezt most higgyem el? - biccentette oldalra a fejét. 
Ryan : Ahogy akarod. - adott tömör választ.
Lerry : Neked mindig olyan nagy pofád van,most meg tökre csöndbe vagy. Talán beteg vagy? - érdeklődött.
Ryan : Ali állandóan dolgozik és unom magam. Alig látom…. - itt elhallgatott.
Lerry : Ó,értem. Amúgy mondtad,hogy valami van a deszkád kerekével…át menjek megnézni? - terelte a témát.
Ryan : Felőlem. - mondta miközben becsengettek. 


Ryan hatalmas mosollyal és megkönnyebbüléssel az arcán hagyta el az iskolát. Mellette Alien,Stella és Lerry sétáltak.
Stellán egy ujjatlan piros cső topp volt és egy fekete farmer,rövid,fekete haja kivolt engedve és egy szalagos hajpánttal díszítette. A porcelánbaba sminkje szintén gyönyörű volt. Alien-en egy zöld kardigán,egy fehér ,feliratos póló és egy farmer volt,a haja kivolt engedve és éppen a nagy hőség miatt dobálta jobbra-balra miközben a kémia óráról beszélt. 

Alien : Mi fasz volt ez kémia 
órán? Akkorát szakadtam rajtad!

Ryan : Jaj,felejtsük már el,ez mindennapos.

Stella : Nagyon durva volt. Ryan Hamilton egy igazi paraszt… - mondta úgy,mintha Ryan nem állna mellette. 
Ryan : Kösz,édes vagy.

A kis csapat felszállt a buszra,ami a lakótelep felé indult. Stella leszállt a villanegyedben , a többiek pedig mentek tovább.

10 perc elteltével Lerry már egy csavarhúzóval a kezében ügyködött a gördeszka körül a szőnyegen  ülve. 
Feltűnően törte a fejét  valamin. 

Ryan : Min gondolkozol ennyire?
Lerry : Sosem beszélsz a szüleidről…mi van velük?
Ryan : Állítólag meghaltak…de szerintem csak szimplán szarnak ránk. - mondta műmosollyal.
Lerry azonnal a földre szegezte a tekintetét,indulatai szinte szélviharként törtek a felszínre. 
Lerry : Ez nem lehet igaz… - suttogta.
Ryan : Ha?
Lerry : Te mindig mosolyogsz…te nevetsz a leghangosabban,és rendetlenkedsz… 
Ryan : Elég ebből. Meg van az okom rá.
Lerry : Nem értelek… 
Ryan : Tudod,azt szokták mondani,hogy az alma nem esik messze a fájától. Ez a közmondás valóban igaz. Az apám egy börtöntöltelék rohadék,az anyám egy alkoholista ribi… most már érthető,hogy miért nem beszélek róluk? - állt fel.
Lerry : Hát,szokták mondani,hogy a szülők viselkedése kihat a gyerekekre is…
Ryan : Ezért mosolygok még akkor is,ha belül fáj…pláne,hogy most nincs senki akivel önfeledten nevethetnék és beszélgethetnék….

Lerry : Senki sem pótolható. Ali meg főleg nem.
Ryan : Az anyukám helyébe én szégyellném magam,ha ilyen gyerekeim lennének… - kuncogott,miközben lefojt az arcán egy nagy könnycsepp.
Lerry : Ez nem igaz! Az anyukád biztos büszke lenne arra , hogy ilyen gyerekei vannak! Főleg rád és Alira. Ő nem két bajkeverőnek,hanem két legendának adott életet! - mosolygott. - Igen! Ryan és Ali egy legendás páros! Soha nem lesz még két ugyanolyan szórakoztató ember,mint ti ketten! 
Ryan : Igen…csak sajnos ahogy felnövünk,megtanuljuk,hogy az a személy is akiről sosem hittük volna,cserbenhagy minket. Nem egyszer szakad meg egy ember szíve,mikor elfelejtik,és ez mindig csak keményebb lesz. Sírunk,mert túl gyorsan halad az idő és végül úgyis elveszítünk valakit akit szeretünk. Szóval készíts rengeteg képet,nevess sokat és szeress,mintha sosem bántottak volna ,mert minden hatvan másodperc amit zaklatottan töltesz,egy perc a
 boldogságból,amit sosem kapsz már vissza… - mondta remegő hangon. 

A fiú résnyire tátott szájjal bámult a semmibe,miközben feldolgozta a kegyetlenül igaz hallottakat és akaratlanul is sírni kezdett. 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.